fakó A: 1324 ? Fako [szn.]; fokow [szn.] (OklSz.); 1536 fako (NySz.) J: ‹fn› 1 1324 ? ’kutya | Hund’ (↑), 1536 ’ua.’ (↑); 2 1679 ’világos színű ló | Falbe’ (SzT.) | ‹mn› 1 1324 ? ’sárgásszürkés, fakéreghez hasonló árnyalatú | fahl’ # (↑), 1549 ’ua.’ (OklSz.); 2 1636 ’vasalatlan 〈szekér〉 | unbeschlagen 〈Wagen〉’ (MNy. 4: 180); 3 1821 ’díszítetlen; jelentéktelen | unverziert; unbedeutend’ (SzT.) Sz: fakul 1831 fakul (Kreszn.)

Származékszó. |  ⌂  A →fa főnévből keletkezett -kó kicsinyítő képzővel; vö. pejkó (→pej), →tuskó stb. Eredeti jelentése ’fából készült, fa-’ lehetett; a melléknévi jelentések ebből alakultak ki. A főnévi jelentések olyan szószerkezetekből keletkeztek önállósulással, mint pl. fakó kutya ’sárgásszürke szőrszínű kutya’; vö. még fakó ló ’világos, sárgás színű ló’  (1594: SzT.); fakó kanca ’világos, sárgás színű kanca’  (1632: SzT.). A ’szín’ > ’állat’ jelentésfejlődéshez vö. még →szürke, →vércse stb.

☞ MNy. 23: 7; EtSz.; O. Nagy: MiFán 65; TESz.; Nyr. 94: 348; EWUng.→ fa