fajd A: 1279 ? Foydkerék [?✐] [hn.] (Fejér: CD. 5/3: 19); 1332–1337 Faydas [sz.] [hn.]; Foydas [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 730); 1395 k. fauíd (BesztSzj. 1186.); 1500 k. Faid (TemGl. 68); 1588 faith madar (OklSz.) J: 1 1279 ? ’a tyúkalakúak rendjébe tartozó, vadászzsákmányként kedvelt madár | Waldhuhn (Auerhuhn, Haselhuhn)’ (↑), 1332–1337 ’ua.’ (↑); 2 1784 ’vízityúk | Teichhuhn’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 23)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) pal't'ā· ’nyírfajd, siketfajd’; zürj. (Sz.) bajde̮g ’hófajd’ [fgr. *paδ'tɜ ’siketfajd’]. ⌂ A magyarban a szóvégen valószínűleg fajt > fajd zöngésülés ment végbe; a szó belseji *δ' változásához vö. →fáj. Az 1395 k. adat inkább íráshibának látszik, mint ejtésváltozatnak.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 688