fáj A: 1482 ? Hayaffayas [sz.] [szn.] (OklSz. fájós a.); 1510 fay vala (MargL. 64); nyj. fájik [□] (MTsz.) J: ’vmely testrészben kellemetlen, kínzó, gyötrő érzés jelentkezik | schmerzen’ # Sz: fájás 1482 ? [szn.] (↑); 1519 ffe fayaſnak (JordK. 533) | fájdalom 1510 faydalm (MargL. 64) | fájlal 1519 u. failalia vala ’fájónak érez | schmerzhaft fühlen’ (DebrK. 157); 1566 ’sajnál | bedauern’ (Heltai: Fab. 102) | fájdalmas 1525 faydalmas (VitkK. 19) | fájós 1655 lépe-fájós (NySz.) | fájdít 1832 fájdíthatják ’sajnál | bedauern’ (NSz.); 1833 ’fájónak érez | schmerzhaft fühlen’ (NSz.) | (meg)fájdul 1826 meg-fájdúlt (HébeZs. : 59)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (P.) pol' ’forgács, szilánk, szálka’; zürj.  (Sz.) pel' ’rész’, (P.) peľd- ’elválik, leszakad, lehasad’; votj.  (Sz.) piľ- ’széthasít, szétválaszt, szétver’; lp.  (norv.) bǫđˈđi- ’szétszed, felbont, széthasít’ [fgr. *poδ'ɜ ’forgács, szilánk, szálka; (szét)hasít, széttör’].  ⌂  A szó belseji *δ' magyar fejleményéhez vö. →ujj¹. A ’széthasít, szétrepeszt’ > ’fáj’ jelentésváltozáshoz vö. hasít, hasogat (→hasad), szaggat (→szakad); vö. még finn särke- ’összetörik; fáj’; ném. reißen ’szétszakít; fáj’; stb.

☞ FUF. 19: 83; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ utó-UN UEW. № 784