faj A: 12. sz. vége/ foianec (HB.); 1351 faythalanlabo [sz.] [? szn.] (MNy. 10: 41); 1405 k. fayʒat [sz.] (SchlSzj. 188.) J: 1 12. sz. vége/ ’származásbeli kapcsolatban levő élőlényeknek csoportja, alcsoportja | Gesamtheit der Nachkommenschaft, Geschlecht’ # (↑); 2 1585 ’biológiai nem | natürliches Geschlecht’ (Cal. 65 [ɔ: 69]); 3 1719 ’rassz | Rasse’ (SzT.); 4 1790/ ’lényeges jegyeikben egyező jelenségeknek, alkotásoknak stb. csoportja, alcsoportja | Art, Sorte’ # (NSz.); 5 1865 ’egy általánosabb fogalom alosztálya 〈filozófiában〉 | Spezies 〈in der Philosophie〉’ (NSz.); 6 [főleg jelzői értékben] 1889 ’nemes fajtájú; kiváló minőségű | edler Rasse; erster Güte’ (NSz.) Sz: fajos 1345 ? Foyus [szn.] (MNy. 63: 366); 1553 Fayoſoc ’akinek gyermeke van | Kind(er) habend’ (Tinódi: Cronica A3v) | fajtalan 1351 [? szn.] ’rendellenes’ (↑); 1449 Faytalan [szn.] (MNy. 8: 227); 1527 faytalan ’parázna | hurerisch’ (ÉrdyK. 498); 1885 ’gyermektelen | kinderlos’ (Nyr. 14: 191) | fajzat 1405 k. (↑) | fajtalanság 1493 k. faӳthalansagokath (FestK. 96) | fajul [főleg el~] 1533 el ne faiulnanak ’elfajzik, elkorcsosul | entarten’ (NySz.) | fajzik 1565 fayzik ’fiadzik | jungen’ (NySz.); 1585 ’fajtájától elüt, elkorcsosul | entarten’ (Cal. 298) | faji 1833 fajilag (Szily: NyÚSz. fajlag a.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ⌂  A →fiú szóhasadásos párja lehet. A szó toldalékolt alakokban keletkezhetett, pl. foγȧ > foá > fojá. A j-s alak elvonással jött létre. A szóhasadás még az ősmagyar korban mehetett végbe. A →fiú és a faj közös eredetéhez vö. a fias : fajos és fiazik : fajzik hasonló jelentéseit.

☞ Nyr. 79: 92; TESz.; MNy. 64: 150, 71: 296; Bárczi: HBEl. 129; EWUng.→ al-¹, fajta, fiú, válfaj