facsar A: 1495 e. faւara (GuaryK. 32–33); 16. sz. facsord ki (OrvK. 18); 1787 ki csafarta (MNy. 65: 231) J: 1 1495 e. ’〈nedves ruhaneműt, lédús gyümölcsöt〉 csavar, nyomkod; 〈nedvességet, levet〉 kisajtol | wringen; auspressen’ # (↑); 2 1585 ’teker | drehen’ (Cal. 719); 3 1613 ’értelméből kiforgat | verdrehen 〈Wort, Sinn〉’ (NySz.); 4 1616 ’bármi módon előteremt; kicsikar | ausfindig machen, beschaffen; erzwingen’ (NySz.) Sz: facsarodik 1604 fatsarodic (Szenczi Molnár: Dict. Ammoníacum a.) | facsari 1838 Facsari ’zsugori, fösvény, fukar | geizig’ (Tsz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (VK.) posər- ’keblére szorít’; zürj.  (Sz.) pi̮ʒ́i̮rt- ’kifacsar ‹vizet›’; votj.  (Sz.) pi̮ǯ́i̮rt- ’ua.; kifacsar, kicsavar ‹vizet a ruhából›’; finn puserta- ’nyom, szorít’ [fgr. *pućɜ-rɜ- ’(ki)nyom, (ki)présel, (ki)szorít’].  ⌂  A *-rɜ igeképző már a finnugor alapnyelvben megjelenhetett a szótőn. A csafar változat hangátvetéssel keletkezett, esetleg a →csavar hatására is. Ez a körülmény, jelentésbővülés útján, a →csavar jelentéseihez való közeledést eredményezett, és így a két szó kölcsönösen befolyásolta egymást.

☞ FUF. 19: 152; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ faszariUN UEW. № 799