ezüst A: 1372 u./ eʒewſtben (JókK. 70); 1395 k. eſiſth (BesztSzj. 734.); 1481 ezwsmiuet (OklSz.); 1495 e. eʒíſbe (GuaryK. 116); nyj. ezis (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’az aranynál kevésbé értékes, szürkésfehéren csillogó nemesfém | Silber’ # (↑); 2 1372 u./ ’ezüstpénz, ezüstérme | Silbermünze’ (JókK. 154); 3 1524 ’ezüstnemű | Silberzeug’ (MNy. 25: 67) Sz: ezüstöz 1416 u./¹ meg èzu̇ſto̗̗ztètuen [sz.] (BécsiK. 110)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) ätküš ’ólom’; zürj.  (V.), (Sz.), (I.) ez-i̮ś ’ezüst’; votj.  (Sz.), (J.) azvéś: ’ua.’ [?fgr. *äsᴕ̈-βaśkᴕ ’vmilyen világos színű fém’; az elhomályosult összetétel előtagja tisztázatlan eredetű eredetű; az utótaghoz vö. →vas]. Az ’ólom’ ~ ’ezüst’ jelentésösszefüggést az magyarázhatja, hogy ha az ólmot megkaparjuk, a felszíne fényes.  ⌂  Az ősmagyarra feltehető alak *ezüs lehetett, ebben a szó belseji z zöngésülés eredménye lehet. A későbbi, mai ezüst alak szó végi t-je szervetlen járulékhang lehet; vö. araszt (→arasz), rubint (→rubin) stb. A szó végi t nélküli, régi és népnyelvi változatok mássalhangzós toldalékok előtt keletkeztek, s a ragos alakokból vonódtak el.  ∼  A (R.) ez üst ’ezüst’ (1416 u./¹ ez v̇ſto̗t  (BécsiK. 13)), továbbá a ma csak nyelvjárásokban adatolható üst ’ua.’  (1533 u.: MonÍrók. 3: 202), öst ’ua.’  (1582–1629: NySz.) alakok téves tagolás eredményeként keletkeztek.  ⚠  A permi alapnyelvből való származtatása kevésbé valószínű, alán származtatása nem fogadható el.  ⌂⇒  Az oszét ævzīst ’ezüst’ talán az ősmagyarból származik.

☞ Munkácsi: ÁKE. 246; MSzFE.; TESz.; SFU. 10: 249; NyK. 88: 212; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT. 1331; Honti: NyÓtör. 81→ macska-², vas