ezerjófű A: 1395 k. ezerÿo fíu (BesztSzj. 403.); 1470 k. eʃerÿofw (CasGl. 29.) J: 1 1395 k. ’szamártövis | Stacheldistel’ (↑); 2 1470 k. ’erősfű, boszorkányfű | Diptam’ (↑); 3 1583 ’egy fajta apró, piros v. fehér virágú gyógynövény | Tausendguldenkraut (Centaurium)’ (MNy. 44: 152)
Összetett szó. | ⌂ Az ezerjó ’ezerszer jó, ill. ezer dologra jó’ + →fű¹ jelzős, alárendelő összetétele. Az ezerjó az →ezer és a →jó¹ önálló szóként nem adatolt összetétele. Az →ezer nyomatékosító szerepéhez vö. →ezermester; (N.) ezereszű ’mindent tudó’ (ÚMTsz.); stb. A 3. jelentés keletkezésében a ném. Tausendguldenkraut ’ezerjófű’, tkp. ’ezeraranyfű’) játszhatott közre, amely a lat. centaureum ’ua.’ téves értelmezése alapján keletkezett. A latin növénynév ugyanis a gör. κενταύριον ’több fajt magában foglaló növénynemzetség’ szóra megy vissza [< gör. Κένταυροι [többes szám] ’kentaur’]. ∼ A később adatolt ezerjó ’ezerjófű’ (1790: Nyr. 85: 209) önállósulással keletkezett az ezerjófű összetételből; az ’egy fajta borszőlő’ (1869: TESz.) jelentés valószínűleg az ezerjó szőlő ’ua.’ (1859: NSz.) jelzős szószerkezetben jött létre. ; az ezerjó-ból és a →szőlő-ből.