expediál A: 1569 Expedialnÿ [sz.] (EWUng.); 1585/ Expediáltak (MNy. 69: 498); 1650 Expedeallyak [l-j] (SzT.) J: 1 1569 ’útnak indít; továbbít | abfertigen; befördern’ (↑); 2 1585/ ’elküld, kiküld 〈személyt〉 | entsenden 〈Person〉’ (↑); 3 1595 ’igazol, indokol | rechtfertigen’ (SzT.); 4 1619 ? ’kiállít 〈iratot〉, kiadmányoz | ausstellen, abfassen 〈Schriftstück〉’ (SzT.), 1692 ’ua.’ (SzT.)

expedíció A: 1575 expeditionknak (EWUng.); 1707 expedítiókat (RTár. 1: 56); 1788 Expeditzio (NSz.) J: 1 1575 ’hadjárat | Feldzug’ (↑); 2 1618 ’kiállítás 〈iraté〉, kiadmányozás | Schreiben; Abfassung, Ausfertigung’ (SzT.); 3 1619 ’küldés, küldetés; megbízás | Sendung; Auftrag’ (SzT.); 4 1736 ’elintézés, lebonyolítás | Erledigung’ (SzT.); 5 1788 ’továbbítás | Beförderung’ (↑); 6 1796 ’felfedezőút | Forschungsreise’ # (NSz.); 7 1862 ’expediáló hivatal, részleg | Versandabteilung’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ⌂  Lat. expedire ’bilincstől megszabadít ‹lábat›; elold, eloldoz; előad; (el)készít; stb.’, (h.) ’old, felold; felszabadít; elküld’ [vö. lat. pes ’láb’, pedica’(láb)bilincs’] | lat. expeditio ’teljesítés, elintézés; katonai vállalkozás’.  ≋  Megfelelői: ném. expedieren, Expedition; fr. expédier, expédition; stb.: ’expediál, szállít, eljuttat’, ’expedíció’.  ⌂  Egyes jelentések keletkezésében német minta is közrejátszhatott.

☞ EtSz.; TESz. expedíció a.; EWUng.→ pedál