esztováta × A: 1561 Eztwatha gombolyto fa (OklSz. osztováta a.); 1645 osztovatatt (HOklSzj. 109); 1666 esztováta (NySz. osztováta a.); 1673 szovata (MNy. 80: 124); 1716 eszvátájában, Eszvéta (MNy. 75: 378); 1758 eszteváta (HOklSzj. 109); 1778 Osztovát (MNy. 6: 86); 1816/ Iszváta (Kassai: Bef. 307); 1874 ėsztováta (Nyr. 3: 326) J: ’szövőszék | Webstuhl’

Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. statva, (N.) stàtiva ’az álló szövőszék két magas karja közül vmelyik’, (N.) stàtive [többes szám] ’szövőszék’; szln.  (N.) stȃtva, stȃtiva ’ua.’ [vö. szbhv. stati, ill. szln. stati ’vhova áll’; stb.]. Vö. még cseh  (N.), (R.) stativo ’állvány ‹a szövőszéké is›; szövőszék’; ukr.  (N.) статѝва ’a szövőszék két talpa közül vmelyik’; stb.  ⌂  A változatok kialakulásában a hangátvetés és a szó eleji mássalhangzó-torlódás különféle feloldása játszott szerepet. Az osztovát változathoz vö. →beszéd, →kolbász stb.  ∼  Azonos etimonra megy vissza a szátva ~ szátyva (> szágyfa) ’szövőszék’  (1778: OklSzPótl. szátyva a.), ’vetélő’  (1803: NSz.); szóföldrajza alapján a szlovákból származhat; a szlovákban nem adatolt szó valamikori meglétére és hangalakjára a cseh megfelelőből (↑) lehet következtetni.

☞ MNy. 8: 11; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 171; TESz.; EWUng.→ zászló