eszterhéj × A: 1405 k. eʒterha (SchlSzj. 1096.); 1449 Zerhas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1582 eszter heiaban (NySz.); 1585 Iztorha (Cal. 1006); 1637 Esztrehban (MNy. 25: 116); 1649 eszterhajra (MGSz. 12: 296–297); 1666 észtérhájában (NySz.); 1718 Esztréjébül (MNy. 75: 378); 1737 Eszterja (MNy. 53: 515); 1792 eſzterje (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1792 Öſztör-héj (Baróti Szabó: KisdedSz. Öſztör a.); 1805 ësztërha (NSz.); 1838–1845 Eszterő (MNyTK. 107: 19); 1841 oszré (MTsz.); nyj. asztri, sztréha (ÚMTsz.); ësztrëha, usztorja (MTsz.); üsztörgye (Nyatl. eresz a.) J: 1 1405 k. ’eresz; kiugró (elő)tető | Dachtraufe; Vordach’ (↑), 1416 u./³ ’ua.’ (AporK. 53); 2 1533 ’szalmából v. nádból készült háztető | Stroh- od. Schilfdach’ (Murm. 1768.); 3 1876 ’ereszalja | Regenschatten unter der Dachtraufe’ (Nyr. 5: 473)

 Szláv, valószínűleg déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. стряха ’eresz; tető; hajlék’; szbhv. streha ’eresz’, (Kaj) ’tető’; szln. streha ’ua.; fedél; hajlék’, (V.) sztréja ’tető’; – óe. szl. strěcha ’ua.’; szlk. strecha ’ua.; hajlék’; or. стреха ’eresz; tető ‹parasztházon›’; [? < szláv *stroi- ’épít’].  ≋  Megfelelői: újgör. ἀστϱάχα ’gerendavéges eresz’; albán strechë ’párkány; hajlék’ stb.  ⌂  Az alakváltozatok kialakulásában nagy szerepet játszott a szó eleji mássalhangzó-torlódás kétféle módon való feloldása (az eszterha, ill. szerha típusú változatokban), a népetimológia (a →haj¹, →héj¹ hatására) és a rövidülés (az esztre típusú változatokban). A 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 169; TESz.; EWUng.