esztena × A: 1583 eztenát (HOklSzj. 33); 1586 eszténahely (MNy. 61: 485); 1637 sztina (Bakos F.: REl. 212); 1640 sztena (Bakos F.: REl. 212); 1640 Iztina (SzT.); 1761 esztina (SzT.); 1875 ėsztėna-fejéskor (Nyr. 4: 235) J: 1 1583 ’juhkarám | Schafhürde’ (↑); 2 1679 ’juhászkunyhó | Schäferhütte’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. stână, [végartikulussal] stâna ’pásztorszállás juhakollal’ [talán szláv eredetű; vö. blg. стан ’tábor’; szbhv. stan ’szállás, lakás; pásztorkunyhó’; stb.]. ⌂ A rom. â > m. i, ë megfelelés hanghelyettesítés eredménye; a szó végi a-hoz vö. →áfonya, →cimbora stb. Az esztena alak a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. Erdélyi, főleg székely nyelvjárási szó. ≁ Nem tartozik ide: 1288 Zthana [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 348), amely egy szláv helynévre megy vissza.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 823; TESz.; Bakos F.: REl. 212; EWUng.