észrevesz A: 1683 vőtte eszre (SzT.); 1700 észre veszi (NSz.) J: 1 1683 ’megpillant | erblicken’ # (↑); 2 [ ~i magát] 1700 ’észbe kap, ráeszmél | sich plötzlich eines Besseren besinnen’ # (↑); 3 1720 k. ’észlel; felismer | wahrnehmen; erkennen’ (NSz.) Sz: észrevétel 1755 észre-vételével (NSz.) | észrevétlen 1780 k. Észrevétlen (Szily: NyÚSz.)
Összetett szó. | ⌂ Az →ész szó -re szublatívuszragos alakjának + a →vesz igének határozós alárendelő összetétele. ∼ Hasonló jellegű és szemléletű szerkezetek: 1372 u./ vewue eʒebe ’észrevesz’ (JókK. 9), ’megfigyel, megjegyez vmit’ (1519: JordK. 369); eszébe szedi magát ’észbe kap’ (1536: Pesti: Fab. 78); (N.) észhez kap ’hirtelen észrevesz’ (MTsz.); stb.