eszmény A: 1812 észmény (Szily: NyÚSz.); 1831 Eszményi [sz.] (Szily: NyÚSz.) J: 1 1812 ’axióma | Axiom’ (↑); 2 1829 ’magánvaló | Ding an sich’ (↑); 3 1836–1841/ ’elgondolt v. létező mintakép, példakép, ideál | Ideal’ (NSz.) Sz: eszményít 1840 eszményítés [sz.] (MTTÉvk.)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ Az →ész szó esz változatából jött létre a -mény deverbális névszóképzővel, amelyet bizonyos deverbális származékszavak mintájára használtak; vö. előzmény (→előtt), eredmény (→ereget) stb. Az é > e rövidülés az ész különböző származékainak (eszes, eszel stb.) analógiás hatására ment végbe. Ma csak a 3. jelentésben használatos. ⌘ Nyelvújítási alkotás.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ ész