eszkába × A: 1348 Scaba (OklSzPótl.); 1587 izkaba (OklSz.); 1619 eszkabak (EWUng.); 1644 Eßkapak (MNy. 80: 123); 1698 szkábás [sz.] (MNy. 36: 306); 1739 eszkabát (MNy. 80: 123); 1767 Eßkába (Pápai Páriz–Bod: Dict. 403); 1880 Ėszkába (Nyr. 9: 144) J: 1 1348 ’〈ruha díszítésére, teknő foltozására stb. használatos〉 fémlemez | Metallplatte 〈zum Besetzen von Kleidern, zum Flicken von Trögen usw.〉’ (↑); 2 1494 ’vaskapocs | Eisenklammer’ (OklSz.) Sz: eszkábáz 1619 szkabaztattam megh ’foglalóvassal megerősít | mit Eisenklammer festigen’ (EWUng.) | eszkábál [főleg össze~] 1773 Izkabalasaért [sz.] ’〈teknőt〉 foltoz, javít | flicken 〈Trog〉’ (MNy. 60: 226); 1851 ’tákol, fabrikál | zurechtbasteln’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. skoba ’vaskapocs; retesz’; szlk. skoba ’vaskapocs’; or. скоба ’ua.; fogantyú’, (R.) ’ajtókopogtató; zárójel ‹írásjel›’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind skabhnā́ti ’megerősít, támaszt’; norv. hempa ’pánt, kampó’; stb.].  ⌂  A 2. jelentés az eredeti.  ⊚  Az eszkábál származék a bizalmas köznyelvi használatban is él.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 168; TESz.; EWUng.