eszik [2/2] A: 1138/ ? Etes [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 12. sz. vége/ emdul (HB.); 12. sz. vége/ eneẏc [▽]; evec [▽] (HB.); 1372 u./ egyewnk, eʒtek, ewnek (JókK. 99, 30, 91); 1416 u./¹ mėģėnnė, o̗ttèm (BécsiK. 99, 80); 1416 u./² èièndo̗ [sz.] (MünchK. 88rb); 1526 Éézem (SzékK. 74); 1527 Itel [sz.] (Heyden: Puerilium 58); 1541 uͤttuͤnk (NySz.); 1864 Megesz (CzF. 2: 451) J: 1 12. sz. vége/ ’〈táplálkozás végett〉 vmit a szájába vesz, majd rendszerint megrág és lenyel | essen’ # (↑); 2 1416 u./² ’felemészt, felél | aufzehren’ (MünchK. 26vb); 3 1416 u./² ’emészt 〈átvitt értelemben〉, gyötör; elemészt, elpusztít | 〈an jmdm od. etw〉 zehren; zerfressen’ (MünchK. 86va); 4 1864 ’csíp, éget | beißen, brennen’ (CzF. 2: 451) Sz: ét 1138/ [? szn.] ‹fn› (↑); 1372 u./ etet ‹fn› ’evés, étkezés | Speisen’ (JókK. 92) | étek 1211 ? Etcu [szn.] (PRT. 10: 506); 1372 u./ etkett ’ennivaló, étel | Speise’ (JókK. 103) | etet, étet 13. sz. eleje/ etetý ’enni ad, táplál | jmdm zu essen geben, füttern’ (KT.); 1470 ’megmérgez; megbabonázó szert v. orvosságot ad be | vergiften; (Arznei) eingeben’ (SermDom. 2: 252); 1577 k. ’(vegyi anyaggal) marat | ätzen’ (NyIrK. 25: 174) | étkes 1340 Ethkes [szn.] (MNy. 63: 366); 1560 k. etkes ’ételt tartó, hordozó, étkezéshez használatos | Speise enthaltend, zum Speisen gebräuchlich’ (GyöngySzt. 4609.); 1592 ’jó étvágyú | eßlustig’ (Cisio L4b) | étel 1372 u./ etelnek ’evés, étkezés | Speisen’ (JókK. 84); 1474 ’〈elkészített〉 ennivaló, eledel | Speise, Proviant’ (BirkK. 2) | ejette 1416 u./² eẏettè ‹hat-i igenév› ’evés közben, ételt fogyasztva | während des Essens, essend 〈als Adv.〉’ (MünchK. 15ra) | evés 1416 u./³ megh ewese (AporK. 125) | etetés, étetés 1470 ethetes (SermDom. 2: 252) | eddegél 1481 e. edegel (WolfGl. 99.) | étlen 1519 k. etlen ’evés nélkül; éhgyomorra(l) | ohne Essen; auf nüchternen Magen’ (DebrK. 185) | étkezik 1533 Etkeʒni [sz.] (Murm. 2079.) | ét 1577 megęthni [sz.]; ętoͤ [sz.] ‹ige› ’megmérgez, tönkretesz | vergiften’ (KolGl.) | ehető 1585 Meg ehetoͤ (Cal. 373) | ehetetlen, éhetetlen 1754 éhetetlenséget [sz.] ’étvágytalan | appetitlos’ (NSz.); 1838 Ehetetlen ’meg nem ehető | ungenießbar’ (Tzs.) | eszeget 1792 Eſzegetni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) | étkező 1845 étkező ‹foly mn-i igenév› (Nszt.); 1898 ’helyiség, amelyben étkeznek; kantin | Speisesaal; Kantine’ (NSz.) | étkezde 1867 étkezdéjébe (BpKözlöny 1867. aug. 14.: 1419) | evészet 1912 evészet (VásárhRU. 1909. aug. 21.: 1) R: ehetnék [birtokos személyjellel] 1790 ehetnékje ’éhség; étvágy | Hunger; Appetit’ (Nszt.)
Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (T.) tī-, täj-; osztj. (V.), (O.) li-; zürj. (Sz.), (P.) śoj-; votj. (Sz.) śi-, śiǝ̑-; md. (E.), (M.) śeve-; finn syö-: ’eszik’; a mordvinban ’elfogyaszt, megesz’ [fgr. *seβe- vagy *seγe-: ’eszik’]. ≋ Megfelelője: juk. läg- ’ua.’. ⌂ A hangtanhoz vö. →epe, ill. →iszik, →lő. Az eszik alak -sz gyakorító képzővel jött létre, egyes ragozott és képzett alakban (vö. ettem, etet stb.) azonban megőrződött az eredeti ë-s változat. A tőváltozatok már a magyarban keletkeztek. A konkrét > elvont irányú jelentésváltozáshoz vö. ném. fressen ’eszik, zabál; mar, koptat’; or. есть ’eszik’ : едкий ’maró, csípős’; stb. Az ét főnév összetett szók előtagjaként a nyelvújítás korában került át a nyelvjárásokból a köznyelvbe; vö. →ét-. Az elavult étkezik igét a nyelvújítás elevenítette fel, az étkezde nyelvújítási szó. ∼ Idetartozik: ennivaló ’élelmiszer’ (1506: WinklK. 58v), amely szófajváltással keletkezett összetétel az enni főnévi igenévből és a →való-ból.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; Bárczi: HBEl. 84, 100; EWUng.→ éh, emészt, ét-, évődik, gulyásUN UEW. № 893