eszeveszett A: 1456 k. eʒeueʒet (SermDom. 2: 27) J: ’őrült | verrückt’ #
Összetett szó. | ⌂ Az →ész ’értelem, szellemi képesség’ E/3. személyű -e birtokos személyjeles esze alakjának és a →vész ige veszett befejezett melléknévi igenevének alanyos alárendelő összetétele. Ez különféle szószerkezetek alapján jöhetett létre; vö. elvész az esze ’megőrül’ (1519: JordK. 749); esze vész ’ua.’ (1557: MNy. 67: 489); stb. ∼ Azonos alapszavakból keletkezett rokon értelmű szavak: észveszéssel ’őrülten’ (1527: ÉrdyK. 298); észvesztő ’őrült’ (1541: Sylvester: ÚT. 2: 95). Egyéb, hasonló szerkezetű és jelentésű megnevezések: fejefordult ’esztelen’ (1617: NySz.); eszeficamodott ’bolond’ (1750: NySz.); stb.
☞ Klemm: TMondt. 399; NytudÉrt. 46: 68; TESz.; EWUng.→ ész, vész