esperes A: 1405 k. eſpereſth [□] (SchlSzj. 494.); 1519 Esperesch [szn.] (MNy. 10: 182); 1530 Oesperoͤsz (MNy. 13: 253); 1533 espoͤroͤst [□] (Murm. 2250.); 1683 Esperestyet (SzT.); 1805 ëspërës (NSz.); nyj. isperes (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’〈a katolikus egyházban〉 az egyházmegye vmely kerületének élén álló pap | Dechant’ (↑); 2 1683 ? ’〈a protestáns egyházakban〉 az egyházmegye élén álló lelkipásztor | Senior 〈in den protestantischen Kirchen〉’ (↑), 1760 ’ua.’ (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Erzpriester, (kfn.) ẹrz-priester ’esperes’; fr. archiprêtre, (ófr.) arcepreste ’főpap’; ol. (bre.) arsepret ’esperes, főpap’, (vel.) arsiprete ’ua.’; sp. arcipreste ’főesperes’; stb. Vö. még lat. (e.) archipresbyter ’főpap’ [< gör. άϱχιπϱεσβύτεϱος ’ua.’]. ⇒⌂ A magyarba valamelyik újlatin nyelv vagy a német közvetítésével került át. ⌂ A régi adatokban megfigyelhető szó végi t-t a magyarban tárgyragnak foghatták fel és elhagyták. A szóvég kialakulásában a peres (→per¹) analógiás hatása is közrejátszhatott, ugyanis a középkorban a papság bírói feladatokat is ellátott. ⚠ Belső fejleményként való magyarázata téves.