ért A: 1372 u./ ertuen [sz.] (JókK. 5); 1416 u./¹ ertèm, èrtnèc (BécsiK. 152, 102); 1493 k. eerthenewnk (FestK. 49); 1552 ęrtnec (Heltai: Dial. M3b) J: 1 1372 u./ ’eszével felfog | verstehen’ # (↑); 2 1405 k. ’szaktudással, gyakorlottsággal foglalkozik vmivel | sich auf etw verstehen’ # (SchlSzj. 513.); 3 1523 ’gondol, vél | meinen’ (KL. 45.); 4 [főleg egyet~, szót ~] 1535 k. ’megegyezik vkivel | sich einigen; mit jmdm eine Vereinbarung schließen’ (Zay: Lánd. 77); 5 1570 ’〈beszédet〉 tisztán, érthetően hall | deutlich hören’ # (SzT.); 6 1748 ’vkinek véleményét, cselekedeteit, lelkiállapotát megokoltnak látja; együttérez vkivel, részvéttel, elnézéssel van vki iránt | jmds Meinung, Handlungen, Seelenzustand für begründet halten; Mitgefühl haben’ # (NSz.) Sz: értelem 1372 u./ ertelmet (JókK. 120) | értelmes 1372 u./ ertelmeſek (JókK. 81) | értő 1405 k. toruen ertw ’vmit jól ismerő ember | Kenner’ (SchlSzj. 513.) | megértet 1416 u./¹ èrtèſſèdmeg ’segít vmit megérteni | verständlich machen’ (BécsiK. 153) | értekezik 1416 u./² megèrtèkeʒenͨ  ’felismer | erkennen’ (MünchK. 56ra); 1767 ’tudományosan fejteget, tárgyal | erörtern; untersuchen’ (NSz.) | értős 1470 ertusb ’elnéző | einsichtsvoll’ (SermDom. 2: 133) | értetlen 1470 ertetlenek (SermDom. 2: 539) | értelmetlen 1510 k. ertelmetlen (KrisztL. 39) | értekezés 1585 vtekezes [ɔ: ertekezes] ’tudakozódás, vizsgálódás | Erkundigung’ (Cal. 776); 1791 ’tudományos dolgozat | Abhandlung’ (NSz.) | értetődik 1755 értetoͤdik (NSz.) | értődik 1764 értö́dik (NSz.) | értesít 1806 értesits (Nszt.); 1807 Értesíteni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | értesül 1818 k. értesüle (Nszt.) | értelmez 1822 Értelmezni [sz.] (Nszt.) | értelmiség 1828 Értelmiségnek ’értelmi képesség | Vernünftigkeit’ (TudGyűjt. 1828/9.: 93); 1843 ’szellemi foglalkozásúak rétege | Intelligenz’ (NSz.) | értesítő 1832 Értesitőnkben ’folyóirat | Zeitschrift’ (Nszt.); 1896 ’iskolai bizonyítvány | Zeugnis’ (NSz.) | értekezlet 1845 értekezlet (Szily: NyÚSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az →ér² ’megérint, eltalál’ igéből keletkezett mozzanatos képzővel. Eredeti jelentése ’hozzányúl, hozzáér’ lehetett, ebből alakult ki az 1. jelentés; vö. →fog¹, →fogalom; vö. még finn käsittä-; lat. concipere; ném. begreifen; stb.: ’megért’, tkp. ’megragad, kézbe vesz.’.

☞ MNy. 7: 107; EtSz. ér a.; TESz.; EWUng.→ bal-, ér², mű-², szak-