érsek A: 1389 Ersuk [szn.] (MNy. 64: 327); 1405 k. erſeg (SchlSzj. 491.); 1415 Ertschig (MNy. 63: 105); 1495 e. erſo̗c (GuaryK. 72); 1538 Eerſek (Pesti: Nomenclatura T2); 1805 érsëk (NSz.) J: ’több egyházmegye fölött felügyeletet gyakorló püspök | Erzbischof’ #

Vitatott eredetű. | 1 Francia  (ófr.) jövevényszó. |  ≡  Fr.  (ófr.) arcevesque ’érsek’, – fr. archevêque ’ua.’ [< lat.  (e.) archiepiscopus ’ua.’ < gör. ἀϱχιεπίσκοπος ’ua.’].  ≋  Megfelelői: rom. archiepiscop; cseh arcibiskup; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyar szóalak úgy keletkezett, hogy előbb a második nyílt szótag magánhagzója, majd a v esett ki, és hangrendi kiegyenlítődés is végbement. Ezt a származtatást kellőképpen alátámasztják a középkori francia–magyar egyházi kapcsolatok. 2 Belső keletkezésű, egy német tulajdonnév köznevesülése. |  ⌂  A ném.  (ófn.) Aschericus  [lat. -us végződéssel]  [szn.] [< ném.  (ófn.) ask ’kőrisfa’ + ném.  (ófn.) rīch ’uralkodó; birodalom’] alapján keletkezett. Asztrik (Aschricus–Anastasius) Magyarország első érseke volt 1000 körül. A hangalak a magyarban hangátvetéssel és hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre: *asrik > *arsik > *ersik. ▣  ⌂⇒  – A magyarból: szbhv.  (R. Kaj) eršek, jeršek ’érsek’.  ≁  Nem tartozik ide: 1299 [ɔ: 1290] Ersek  [hn.]  (OklSz.).

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 632; TESz.; Mollay: NMÉr.; Hadrovics: UElSk. 215; EWUng.→ arkangyal, püspök, richtig