érint A: 1604 Eréntem (Szenczi Molnár: Dict.); 1635 meg érént[ett] [sz.] (NySz.); 1740 érentené (NSz.); 1801 érintésre [sz.] (NSz.) J: 1 1604 ’hozzáér | berühren’ # (↑); 2 1635 ’említ; futólag, mellékesen beszél vmiről | erwähnen; nebenbei bemerken’ # (↑); 3 1816 ’vkit illet, vkire tartozik | jmdn angehen, betreffen’ # (NSz.) Sz: érintetlen 1789 érintetlenűl [sz.] (Nszt.) | érintő 1820 Érintő ‹fn› ’vmely görbe vonallal v. felülettel egy pontban érintkező egyenes, tangens 〈mat.〉 | Tangente’ (Szily: NyÚSz.) | érintkezik 1833 Érintkezés [sz.] (Szily: NyÚSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az →ér² ’hozzáér, eltalál’ igéből keletkezett mozzanatos képzővel. A 2. és 3. jelentés átvitt értelmű alkalmazásban kelezkezett.  ∼  Ugyanebből az alapszóból különböző gyakorító, ill. mozzanatos képzőkkel keletkeztek: érel ’gyakran érint’  (1536: NySz.); ereget ’ua.’  (1695: NySz.).

☞ EtSz. ér a.; TESz.; EWUng.→ ér²UN UEW. № 1000