eresztvény ∆ A: 1231 Eresteun (OklSz.); 1234/ ereztuen (Wenzel: ÁÚO. 11: 266); 1244/ erezteuen (OklSz.); 1257/ Eresthen [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 520); 1297 Ereztewyn [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 544); 1352/ Erezthyuen (NévtD. 14: 39); 1416 u./¹ èꝛèztuėnėkèt (BécsiK. 15); 1430 Zepewresthewen [hn.] (OklSz.); 1453 Erezwen [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 308) J: 1 1231 ’fiatal, sarjadó erdő; cserje, csalit | Niederwald; Gebüsch’ (↑); 2 1255/ ’sarj, hajtás; oltóág, bujtóvessző | Sprößling; Pfropfreis’ (OklSz.); 3 1265 ’vízárok; csatorna | Wassergraben; Kanal’ (Fejér: CD. 4/3: 293); 4 1416 u./¹ ’kert; ültetvény | Garten; Pflanzung’ (BécsiK. 48); 5 1531 ’redőzet 〈kelmén〉; rojt | Falte; Franse’ (ÉrsK. 182)

Származékszó. |  ⌂  Az ereszt ’leereszt; növeszt; sarjad’ (→ereget) igéből keletkezett névszóképzővel. Az 1. és 2. jelentéshez vö. még →erdő. A 3–5. jelentés az alapige jelentéseiből levezethető.  ∼  Ugyanebből az alapszóból keletkezett a (N.) ereszkëdet ’patakocska’  (MTsz.).

☞ EtSz. ered a.; TESz.; EWUng.→ ereget