érdem A: 1372 u./ erdelmÿ [sz.] (JókK. 41); 1372 u./ erdemle [sz.] (JókK. 8); 1416 u./¹ ėꝛdėmėt (BécsiK. 4); 1490 yrdemleny [sz.] (SzalkGl. 152.); 1495 e. erdo̗met (GuaryK. 120); 1542/ oͤrdemegben (HoffgreffÉn. i1b) J: 1 1372 u./ ’elismerésre méltó cselekedet, magatartás; értékes tulajdonság 〈vmely dologé〉 | Verdienst; Vorzug’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’bér, jutalom | Lohn’ (↑); 3 1824 ’vminek a lényege, fő része | Wesen, Kern einer Sache’ (Nszt.) Sz: érdemel 1372 u./ (↑) | érdemes 1372 u./ erdelmeſ (JókK. 110) | érdemtelen 1604 Erdemetlenuͤl (Szenczi Molnár: Dict. Immeritiſsimó a.) | érdemleges 1835 érdemleges (Nszt.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg. ärdäm; Kāšγ. ärdäm; CC. ärdäm; stb.: ’férfiasság, erő, erény, ügyesség’ [< török *är, *er ’férfi’].  ⌂  A magyarba *ärdäm alakban került át. Az érdemleges nyelvújítási származékszó.  ∼  Az érdemrend ’polgári v. katonai érdemekért adományozott elismerés, kitüntetés, ill. ezt jelképező jelvény’  (1788: NSz.) német mintára alkotott tükörfordítás; vö. ném. Verdienstorden ’ua.’; a magyar utótaghoz vö. →rend. Az érdemkereszt ’polgári v. katonai érdemekért adományozott elismerés, kitüntetés, ill. ezt jelképező, kereszt alakú jelvény’  (1793: Nszt.) ugyancsak német mintára alkotott tükörfordítás; vö. ném. Verdienstkreuz ’ua.’; a magyar utótaghoz vö. →kereszt.

☞ MNy. 3: 159, 13: 97, 38: 4; EtSz.; NyK. 49: 217; TESz. érdemrend a. is; Ligeti: TörK. 509; EWUng.→ férj