érc-
ércherceg † A: 1704 érc-herceg (Horváth M.: NEl. 60) J: ’főherceg | Erzherzog’ | ércpüspök † A: 1716 Ercz-Püspöknek (MNy. 61: 366) J: ’érsek | Erzbischof’ | ércbolond † A: 1791 Ertz-bolond (NSz.) J: ’igen nagy bolond | Erznarr’ | Ilyenek még: érchuncut ’(nagy) kópé | Erzschelm’ (1708–1710: Nyr. 88: 56); ércangyal ’főangyal, arkangyal | Erzengel’ (1771: Pais-Eml. 350)
Részfordítás előtagja, német jövevényszó. | ≡ Az összetételek német mintáihoz vö. ném. Erzherzog ’főherceg’, Erzbischof ’érsek’, Erznarr ’nagy bolond, őrült’. Az előtag forrása a gör. ἄϱχι ’fő-’. ⌂ A magyar hangalak keletkezésben szerepet játszhatott az →érc is.