érc A: 1372 u./ ercʒes [sz.] (JókK. 126); 1416 u./¹ èrcbo̗l (BécsiK. 122) J: 1 1372 u./ ’fém, bronz | Metall, Bronze’ (↑); 2 1395 k. ’fémet tartalmazó ásvány, kőzet | Erz’ # (BesztSzj. 729.); 3 1416 u./² ’pénz | Geld’ (MünchK. 86rb) Sz: érces 1372 u./ (↑)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) erze, erz ’fémet tartalmazó ásvány; fém, bronz’, (kor. úfn.) erz ’ua.; (réz)pénz’, (h. kor. úfn.) ercz ’fémet tartalmazó ásvány’, – ném. Erz ’ua.’. Végső soron talán a sumér urud ’(vörös)réz’ szóra megy vissza. ⌂ Az e > é nyúlás a magyarban ment végbe; vö. →ész. A szó a magyarországi bányavárosok német nyelvéből származhat.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.