ér⁴ A: 1244/ Kuer [hn.] (Nyr. 109: 360); 1405 k. er (SchlSzj. 388.); 1416 u./¹ o̗̗èrit (BécsiK. 200); 1506 eertoͤl (WinklK. 204); 1560 k. ęr (GyöngySzt. 4263.); nyj. ër (MTsz.) J: 1 1244/ ’bányaér | Erzader’ (↑); 2 1405 k. ’véredény | Ader’ # (↑); 3 1604 ’erezet | Äderung’ (Szenczi Molnár: Dict. Taeniae a.); 4 1655 ’lényeg | Kern einer Sache’ (EWUng.); 5 1708 ’növény ere | Pflanzennerv’ (Pápai Páriz: Dict. Vēna a.); 6 1708 ’tehetség | Talent’ (Pápai Páriz: Dict. Vēna a.) Sz: erezet 1770 erezeteik (Kalmár: Prodr. 241)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) tǟr ’gyökér’; osztj. (V.) ler ’vonás, vonal; sáv, csík’, (O.) ler ’gyökérrost’; votj. (Sz.) vir-ser ’(vér)ér’ (vir ’vér’); cser. (KH.) šär ’ua.’ [fgr. *šärɜ ’(vér)ér; rost(szál); gyökér’]. ≋ Megfelelői: juk. larχu ’gyökér’. ⌂ A 6. jelentéshez vö. lat. vena ’‹vér-, víz-, bánya-›ér; véna ‹tehetség, képesség›’.
☞ EtSz.; MSzFE. ér¹ a.; TESz.; EWUng.→ aranyér, ér³, vissz-UN UEW. № 884