ér² A: 1416 u./¹ eriuala (BécsiK. 136); 1527 oda eerkoͤzyk vala [sz.] (ÉrdyK. 656); 1541 alā īr vala (Sylvester: ÚT. 2: 137); 1549 irni [sz.] (RMNy. 2/2: 67) J: 1 1416 u./¹ ’(mozgás közben) eltalál, érint | berühren, treffen’ # (↑); 2 1519 ’a kívánt helyre jut el, (el)érkezik | ankommen’ # (JordK. 697); 3 1519 ’kortársként megér vmit | erleben’ # (JordK. 840); 4 1541 ’vmeddig terjed, nyúlik | reichen, langen’ # (↑); 5 1590 ’elfog, elkap | erwischen’ (SzT.); 6 1616 ’véletlenül tesz vmit | zufällig tun’ (NySz.); 7 1645 ’képes vmire | tun können’ (NySz.) Sz: érkezik 1527 (↑)

Bizonytalan eredetű, esetleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. ujg. är-; csag. ir-; oszm. er-; stb.: ’elér’.  ≋  Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *er- lehetett. A szó az ótörök jövevényszók korai rétegébe tartozik. Talán még az uráli őshazában bekerülhetett a magyarba, s így alakulhatott ki finnugor szavainkra emlékeztetően nagy szócsaládja. A magyarázat hangtani nehézsége, hogy a feltehető ’megérint’ alapjelentésű származékok szókezdő magánhangzója a régiségben rendszerint nyílt volt, és í-ző változatai sem voltak (vö. →érdekel, →érdes¹, →érez, →érint, →ért), ezzel ellentétben a ’valahová elér, eljut’ alapjelentéshez sok í-ző változat is kapcsolódik (vö. →ér¹, →érik). A szó eleji e > é változáshoz vö. →érdem. A 4., esetleg a 2. jelentés volt az eredeti.  ⚠  Finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.

☞ NyK. 31: 247; TESz. ér¹ a.; NyK. 73: 143, 87: 446; StUASuppl. 1: 72; UEW. 497; EWUng.→ ér¹, érdekel, érdekes¹, érez, érik, érint, ért, öregUN UEW. № 1000