episztola ∆ A: 1416 u./¹ epiſtulanac (BécsiK. 109); 1495 e. epiſtolaiaba (GuaryK. 61); 1794/ episztolákra (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’prófétai levél az Ószövetségben; meghatározott istentiszteleti szentlecke az újtestamentumi levelekből és az apostolok cselekedeteiből | Epistel 〈in der Bibel〉; Lesung 〈in der Liturgie〉’ (↑); 2 1794/ ’(verses, költői) levél | poetischer Brief 〈in der Literatur〉; Brief in Versen’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. epistula, epistola ’levél; üzenet’, (e.) epistola ’apostoli levél’, (h.) ’(apostoli) levél’, [< gör. ἐπιστολή ’küldemény; levél’]. ≋ Megfelelői: ném. Epistel; ang. epistle; stb.: ’költői, verses levél; apostoli levél’. – A korábbi változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö. →árestál, →bestia stb. Az sz-es alakhoz vö. →amnesztia, →asztma stb.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 247; EtSz.; TESz.; EWUng.→ apostol