epilógus A: 1631 epilogus (Farkas: GLEl.); 1843 epilogja (NSz.); 1900 epilógusát (NSz.) J: 1 1631 ’zárszó, utószó 〈irodalmi művekben〉 | Nachwort 〈in literarischen Schriften〉’ (↑); 2 1864 ’utójáték; zárójelenet | Schlußszene; Schlußmoment’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. epilogus ’zárszó; befejező beszéd’, (h.) ’utószó; összefoglalás’, [< gör. ἐπίλογος ’zárszó ‹színjáték végén›’]. ≋ Megfelelői: ném. Epilog; fr. épilogue; stb.: ’epilógus’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. Az epilóg változat német mintára jöhetett létre. ⊚ Irodalomtudományi szóként terjedt el.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ logika