enyeleg [1] A: 1602 enyeleg (RMKT. 1: 340); 1616 Enyelgoͤ [sz.] (NySz.); 1805 enyelëg (NSz.); nyj. enyelög (MTsz.); henyelög (Nyr. 78: 414) J: 1 1602 ? ’kötekedve vitatkozik | necken’ (↑), 1613 ’ua.’ (NySz.); 2 1602 ? ’fecseg | schwatzen’ (↑), 1616 ’ua.’ (NySz.); 3 1720 ? ’tétlenkedik; őgyeleg | untätig sein; herumschlendern’ (NSz.), 1754 ’ua.’ (NSz.); 4 1765 ’〈főleg férfi nővel, nő férfival〉 tréfálkozva évődik, kötődik; hízelegve körülvesz | schäkern; schmeichelnd umringen’ # (MNy. 37: 38)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű; összefügghet az →enyeget tövével. A végződés a -leg gyakorító képző. A 3. jelentés az →őgyeleg hatására keletkezhetett. ⚠ Ugor kori egyeztetése kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 81; UEW. 902; EWUng.→ enyegetUN UEW. № 1875