enged A: 12. sz. vége/ Engede (HB.); 1416 u./¹ èngėdèlmèl [sz.] (BécsiK. 285); 1863 Önged (Kriza [szerk.] Vadr. 511) J: 1 12. sz. vége/ ’engedelmeskedik; nem áll ellent | gehorchen; nachgeben’ (↑); 2 1372 u./ ’hagy tenni, történni vmit; engedélyez | lassen; bewilligen’ # (JókK. 14); 3 1416 u./¹ ’könyörül; büntetést elenged | Mitleid haben; verzeihen’ (BécsiK. 12); 4 1449 ’ereszt | fortlassen’ # (OklSzPótl.); 5 1645 ’enyhül 〈különösen fagy〉; lágyul | gelinder werden 〈haupts. Frost〉; erweichen’ (NySz.) Sz: engedelem 1372 u./ engedelmnecmÿata ’engedelmesség | Gehorsam’ (JókK. 11); 1470 ’engedély; hozzájárulás | Erlaubnis’ (SermDom. 2: 507) | engedelmes 1372 u./ engedelmes (JókK. 60) | engedelmesség 1372 u./ engedelmeſſeget (JókK. 48) | engedelmességes 1372 u./ engedelmeſſeges ’beleegyező | zustimmend’ (JókK. 36) | engedelmetlen 1416 u./¹ èngedèlmètlèn (BécsiK. 268) | engedelmetlenség 1416 u./¹ èngedèlmètlènſeģekèt (BécsiK. 28) | engedet 1474 engedetirɵl ’beleegyezés, hozzájárulás | Erlaubnis’ (BirkK. 8) | engedetlen 1495 e. engedetlenſeg [sz.] (GuaryK. 38) | engedetlenség 1495 e. (↑) | engedékeny 1750 engedékeny (Wagner: Phras. Obſequioſus a.) | engedmény 1804 Engedmény (Szily: NyÚSz.) | engedély 1823 engedélyt ’engedelmesség | Gehorsam’ (Nyr. 10: 216); 1834 ’beleegyezés, hozzájárulás | Erlaubnis’ (Szily: NyÚSz.) | engedélyez 1842 engedélyeztessenek [sz.] (Szily: NyÚSz.)

engesztel A: 1416 u./¹ èngèztè́l [l-j] (BécsiK. 12) J: 1 1416 u./¹ ’engedelmességre késztet; leigáz | zum Gehorsam bringen; unterjochen’ (↑); 2 [ma főleg ki~] 1416 u./¹ ’könyörületessé tesz; haragot eloszlat | besänftigen; versöhnen’ # (BécsiK. 157); 3 1771 ’lágyít; olvaszt | erweichen; schmelzen’ (NySz.) Sz: engesztelhetetlen 1522 egeztelhetetlen (HorvK. 18)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó magyar képzéssel. |  ≡  Vö. (KH.) äg-; alt. eŋ-; bar. iŋ-; csuv. av-: ’hajlik, görbül, lehajlít’ [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak eŋg-. A szó belsejéhez vö. →tengely, →tenger. A végződések: -d kezdő-gyakorító képző, ill. -szt műveltető képző és -l gyakorító képző; a török jövevényszó toldalékolt alakjához vö. →borít, →bosszant stb. Az 1. jelentés és a török jelentések összefüggéséhez vö. akaratunk hajol reá ’engedelmeskedünk, tkp. hajlunk rá’  (1588: NySz. hajol a.); vö. még oszm. baș eğ- ’fejet hajt; aláveti magát, engedelmeskedik’; ang. bend ’hajlít, hajlik, görbül’ : bend the neck ’engedelmeskedik, tkp. nyakat hajt’; stb. – Idetartoznak: (N.) engül ’felenged, olvad ‹pl. zsiradék›’, engeszt ’olvaszt ‹tárgyas›’  (MNy. 28: 149) stb.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) engedovati ’megenged, elenged’; rom. îngădui ’megenged; engedelmeskedik; enged; vár; halasztást ad’ stb.

☞ EtSz.; TESz.; StUASuppl. 1: 70; EWUng.