ének A: 1277/ Enekus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ enekleſekuel [sz.] (JókK. 155); 1416 u./¹ ènèkėt, ėnèkėt (BécsiK. 44, 46); 1490 yneknek (SzalkGl. 115.); 1495 e. enoclonec [sz.] (GuaryK. 120); 1533 ewnuͤkloͤknek [sz.] (Murm. 1631.); nyj. ínëkül [sz.] (ÚMTsz.); ünök (MTsz.) J: 1 1277/ ? ’dal; szöveges zenemű | Lied; Gesang’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1470 ’éneklés | Singen’ # (SermDom. 2: 370); 3 1554 ’énekelhető költői mű; költemény része | singbare Dichtung; Gesang in einem Dichtwerk’ (Tinódi: Cronica aa1a); 4 1636 ’madárdal | Vogelsang’ (NySz.) Sz: énekes 1277/ [szn.] (↑) | énekel 1372 u./ Enekleſt [sz.] (JókK. 74) | éneklés 1372 u./ Enekleſt (JókK. 74) | éneklet 1416 u./¹ eneklètbèn ’ének | Gesang’ (BécsiK. 264) | énekletes 1416 u./³ Enekletesek ’megéneklésre méltó | zum Besingen würdig’ (AporK. 131)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. finn ääni; lp.  (norv.) jiednâ: ’hang’ [fgr. *äne ’ua.’].  ⌂  A végződés a -k névszóképző; vö. →lélek, →torok stb. A 2. jelentés az eredeti.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ -beli, kamara-, virág-UN UEW. № 43