emigráció A: 1720 emigratiojokat (MNy. 60: 226); 1880 emigráczióra (Nszt.) J: 1 1720 ’elköltözés; elszökés | Fortzug; Entfliehen’ (↑); 2 1790 ’kivándorlás 〈különösen vallási v. politikai okokból〉 | Auswanderung 〈bes. aus religiösen od. politischen Gründen〉’ (Nszt.); 3 1826 ’az emigránsok összessége; a kivándorlás mint körülmény, állapot stb. | Gesamtheit der Emigranten; Emigration als Zustand’ (Nszt.)

emigráns A: 1720 Emigransoknak (MNy. 60: 226); 1795 Emigránsok (Nszt.) J: 1 1720 ’szökevény | Flüchtling’ (↑); 2 1795 ’kivándorló; (politikai) menekült | Auswanderer; politischer Flüchtling’ (↑)

emigrál A: 1723/ emigráljon (SzT.); 1796 émigráló [sz.] (NSz.) J: 1 1723/ ’áttelepül, átköltözik | umsiedeln’ (↑); 2 1793/ ’vándorol; eljut | wandern; gelangen’ (NSz.); 3 1795 ’külföldre menekül 〈különösen vallási v. politikai okokból〉 | auswandern, ins Ausland flüchten 〈bes. aus religiösen od. politischen Gründen〉’ (Nszt.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. emigratio ’kivándorlás, elköltözés’ | lat.  (h.) emigrans ’kivándorló, emigráns’ | lat. emigrare ’kiköltözik, kivándorol, kivonul’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői: ném. Emigration ’emigráció; az emigránsok összessége’; fr. émigration ’kivándorlás’; – ném. Emigrant, emigrieren; fr. émigrant, émigrer; stb.: ’kivándorló’, ’kivándorol’. Politikai szóként terjedt el a francia forradalom után.  ⌂  Az emigráns szó végi s-éhez vö. →ágens, →evidens stb. Az emigráció 2. és 3. jelentése, az emigráns 2. jelentése, valamint az emigrál 3. jelentése német hatásra utal.  ∼  A (R.) emigrant ’kivándorló’  (1802: I.OK. 30: 263) bizonyára a németből (↑) származik.

☞ TESz.; EWUng.