émelyeg [1] A: 1521 Emelÿegh (ApMélt. 13); 1531 emelegnẏe [sz.] (ÉrsK. 423); 1577 k. ÿmeͦleͦgÿeͦn (OrvK. 191); 1577 k. ÿmeͦlÿges [sz.] (OrvK. 14); 1604 Émoͤlygoͤc (Szenczi Molnár: Dict.); 1766 émellyeg (NSz.); 1805 émelyëg (NSz.) J: 1 1521 ’〈gyomor〉 hányásra késztetően nyugtalan; undorodik | es ist einem übel; sich ekeln’ # (↑); 2 1754 ’erős ellenszenvet érez vmi iránt | starke Abneigung empfinden’ (NSz.); 3 1795 ’erkölcsi, esztétikai viszolygást, ellenszenvet érez | als ekelhaft empfinden’ (Nszt.) Sz: émelygős 1604 Émoͤlygoͤs (Szenczi Molnár: Dict.)

émelyedik A: 1585 foͤl emelyoͤdoͤm [▽] (Cal. 691); 1808 Imejedett [sz.] (NSz.) J: ’(vmitől) émelyegni kezd | es wird einem übel’

émelyít A: 1640 Felémelyétik (NySz.); 1767 émelíti (Pápai Páriz–Bod: Dict.) J: 1 1640 ’hányásra ingerel; undorít | Übelkeit verursachen; mit Ekel erfüllen’ (↑); 2 1834 ’〈rendszerint ellenszenves érzelgősséggel〉 idegenkedést, undort kelt | durch Empfindsamkeit Übelkeit verursachen’ (Nszt.)

émely A: 1720 émelyt (NySz.) J: 1 1720 ’émelyedés | Übelkeit’ (↑); 2 1864 ’kelevény | Schwäre’ (CzF.)

A szócsalád alapjai, az igék relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A relatív tő -ly (< -l) gyakorító képzővel jött létre. Az abszolút tő ismeretlen eredetű. Az igék végződése -g, -d gyakorító képző, ill. -ít műveltető képző. A relatív tő és a végződések kapcsolatához vö. →tévelyeg.

Az émely valószínűleg elvonás eredménye. |  ⌂  A szócsalád igéiből jött létre.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A szócsalád onomatopoetikus eredete, valamint a tőnek valamely szláv nyelvből való származtatása, továbbá az émely-nek kétféle etimonra való visszavezetése kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; TESz.; NéprNytud. 12: 31; MNy. 78: 321; EWUng.