emberöltő A: 1846 ember-öltő (Arany J.: ÖM. 2: 99) J: ’egy-egy emberi nemzedék kifejlődéséhez szükséges idő (25–35 év) | Menschenalter’
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ Főnevesüléssel keletkezett az →ember + öltő (az →ölt ige folyamatos melléknévi igeneve) jelentéssűrítő alárendelő összetételéből. Az utótag jelentésváltozásának szemléleti alapját a varráskor egymás után, sorban következő öltések adhatták. vö. még ezen öltő ember ’most élő ember, kortárs’ (1786: MNy. 13: 303); egy ... öltőbeli ember ’ugyanahhoz a nemzedékhez tartozó ember’ (1790: MNy. 13: 303) ⊚ Az irodalmi és köznyelvben Arany János 1817–1882 költészete révén vált elterjedtté.
☞ NéprNytud. 3–4: 7; TESz.; MNy. 75: 335; EWUng.→ ember, ölt