elvégre A: 1528 el végre (SzékK. 139); 1748 elvégre (NySz.) J: 1 1528 ’végig | bis zum Ende’ (↑); 2 1577 k. ’végeredményben; végül | schließlich; letzten Endes’ (OrvK. 48); 3 1793 ’minthogy, mivel(hogy) | da, ja 〈als Kausativum〉’ (Nszt.)
Összetett szó. | ⌂ Az →el igekötő + végre (→vég) összetétele. Az előtag jelentésváltozásához vö. →el. A 2. jelentés keletkezéséhez vö. végre, végtére (→vég). A szó ma leginkább 3. jelentésben modális partikulaként használatos. ∼ Más megnevezése: (R.) elvégtére ’végül’ (1599: SzT.).
☞ Pais-Eml. 128; MNy. 55: 359; TESz.; NytudÉrt. 60: 70, 74; EWUng.→ el, vég