elv¹ † A: [1200 k.] Erdeuelu [hn.] (An. 11.); 1272 Warelwẏ [sz.] [hn.] (MNy. 10: 40); 1283 Gyepuel [hn.] (MNy. 9: 146); 1577 haúas elúe (KolGl.) J: ’vmin túl fekvő rész | Land, Gebiet jenseits von etw’
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) täwə·t älə·mpä̅lt ’a folyó túlsó partja, oldala’; osztj. (J.) ȧʌəm ’a túlsó ‹oldal, part›’, ȧs ȧʌəmpinə ’az Ob-folyó túlsó partja’ [ugor *äl(ɜ)-mɜ ’túloldal’]. ⌂ A magyar szó végi v ~ ü szabályos folytása a fgr. *-m névszóképzőnek. A szó ma csak egyes földrajzi nevek utótagjában él; pl. vö. Erdély [hn.] ([1200 k.]: ↑).
☞ EtSz.; MSFOu. 125: 300; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ elő¹, elvőlUN UEW. № 1729