eltussol A: 1856 el ... tusolni (Nszt.); 1868 eltussoltatik [sz.] (Üstökös 1868. szept. 20.: 299) J: ’〈kényes ügyet〉 eltitkol, elkendőz | vertuschen’
Német mintára alkotott részfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. vertuschen ’eltitkol, elködösít’ [< ném. (kfn.) ver- (igekötő) + tuschen ’elhallgat; lecsendesít’]. ⌂ Az előtag a magyarban az →el igekötő. A szó keletkezésében szerepet játszhatott a →tus² alakja és jelentése. ∼ A (R.) eltusíroz ’eltussol’ (1866/: NSz.) a magyarban olyan igék mintájára jött létre, mint a →blamíroz, →flangíroz stb.
☞ TESz.; EWUng.→ el