első [6] A: 1211 ? Elseh [szn.] (PRT. 10: 514); 1372 u./ elſew (JókK. 13); 1519 elſe (JordK. 358); 1604–1624 elsű (OklSz.); 1863 Êső (Kriza [szerk.] Vadr. 54); 1880 elsején [r.] (NSz.); nyj. ejső, erső, esső (MTsz.); ėső (ÚMTsz.) J: ’sorban az első(számú) | erster’ # Sz: elsőség 1585 elsoͤseg (Cal. 847) | elsőbbség 1766 elsőbséget (NySz.) | elsős 1822 elsö́s (Wagner: Phras. Praerogativus a.) | elsődleges 1899 elsődleges (NSz.) R: elsője, elseje 1808/ elsőjén ’a hónap első napja | erster Tag des Monats’ (NSz.); 1880 ’ua.’ (↑)

előső † A: 1456 k. eleſekh (SermDom. 1: 320); 1493 k. elewse (FestK. 1); 1522 Elevsev (HorvK. 148); 1528 elo̗sso̗ (SzékK. 162) J: ’első | erster’

Származékszó. |  ⌂  Az →elő¹ különféle tőváltozataiból. Az első az el- változatból, míg az előső az →elő¹ alakból, ill. az ele- tőváltozatból jött létre. A végződés -ső melléknévképző. A erső változat szó belseji r-je ss > rs-elhasonulással jött létre; vö. →alsó. Az elsődleges származékszó az elsőleges ’ua.’  (1873: NSz.) szóból fejlődött, valószínűleg a másodlagos (→másod) hatására.

☞ EtSz. *el- a.; MNy. 58: 29; TESz.; EWUng.→ elő¹UN UEW. № 129