elöljáró A: 1390 Eleuiarow [szn.] (OklSz.); 1519 eló̗l yaro (JordK. 607); 1653 előljárót (SzT.) J: 1 1390 ’felettes, vezető személy | Vorgesetzter, Vorsteher’ (); 2 1552 ’előőrs | Vorhut; Späher’ (Tinódi: Cronica J3b); 3 1660 ’bevezetés | Einleitung’ (NySz.); 4 1785 ’előd | Vorgänger’ (Nszt.); 5 1816 ’prepozíció | Präposition’ (Nszt.) R: elöljáróban 1650 ’bevezetőként, bevezetésül; előre | am Anfang; von vornherein’ (NSz.)

Szófajváltással keletkezett összetett szó. |  ⌂  Az →elöl-nek + →jár ige folyamatos melléknévi igenevének, a járó-nak a határozós alárendelő összetétele. A megnevezés alapja, hogy egy közösség megbecsült, előkelő tagja megelőzi a többieket, mintegy előttük jár; vö. elöl jár ’megelőz; igazgat; vminek az élén áll’  (1519 k.: DebrK. 200); vö. még elöljáró fejedelem(1527: ÉrdyK. 547). Hasonló szemlélethez vö. →előkelő; vö. még lat. praetor ’vezető tisztviselő, főbíró az ókori Rómában’ tkp. ’az, aki elöl megy, jár’; ném. Vorsteher, Vorstand ’elöljáró, főnök’; stb. – Az előjáró változat a szó belseji l kiesésével és a szintén szó belseji ö pótlónyúlásával keletkezhetett; vö. →előkelő.  ∼  Egyéb megnevezések: előttük járó ’elöljáró, vezető’  (1511: OklSz.); előtte járó ’ua.’  (1512 k.: WeszprK. 63); e szószerkezetek előtagja az →előtt birtokos személyjeles alakja.

TESz.; MNy. 78: 331; EWUng. elöl, jár