elöl A: 1372 u./ elewl lele (JókK. 10); 1456 k. elel (SermDom. 2: 162); 1560 k. Elóll (GyöngySzt. 1560.); 1763 elül (NSz.) J: 1 1372 u./ ’első helyen | vorn’ # (↑); 2 1416 u./² ’előre; elő- 〈igekötőként〉 | vorwärts; vor 〈als VPräf.〉’ (MünchK. 8va); 3 1493 k. ’először; korábban | zuvor; früher’ (FestK. 2); 4 1529 e. ’elölről | von vorne’ (VirgK. 41) Sz: elülső 1372 u./ elewlſew (JókK. 2)
Szóhasadás. | ⌂ Az elől (→előtt) névutóból keletkezett. Lokatívuszi használata az ablatívuszrag funkcióváltásával alakult ki; hasonló változáshoz vö. →belül. Ez a funkció idővel a rövid magánhangzós változatokhoz kapcsolódott.
☞ TESz. elül a.; EWUng.→ elnök, előkelő, elöljáró, előttUN UEW. № 129