elő¹ A: 1055 ? eleuui (TA.); 1138/ ? Eleedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); [1200 k.] Eleud [sz.] [szn.] (An. 20.); 1315 Thorkueley [hn.] (OklSz.); 1326 Elemezeu [hn.] (OklSz.); 1372 u./ elew (JókK. 13); 1416 u./¹ èlo̗ (BécsiK. 7); 1456 k. elee (SermDom. 2: 471); 1515 k. ellwzzer [sz.] (AporK. 204) J: ‹mn› 1 1055 ? ’〈helyileg〉 elöl levő, elülső | vorderer’ (↑), 1213 ’ua.’ (OklSz.); 2 1372 u./ ’első | erster’ (↑) | ‹fn› 1 1233 ’vminek az elülső része | Vorderraum, -teil’ (OklSz.); 2 1372 u./ ’kezdet | Anfang’ (JókK. 109); 3 1416 u./¹ ’előkelő, az elsők közé tartozó ember | Vornehmer’ (BécsiK. 73); 4 1456 k. ’vminek a zsengéje; színe-java | das Erste 〈Frucht, Werk usw.〉; das Beste’ (SermDom. 2: 467); 5 [többes számban] 1533 ’ősök | Vorfahren’ (Murm. 2189.) Sz: előlegez 1807 előlegezni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | előke 1833 Előke (Kassai: Gyökerésző 2: 60) | előny 1826 előnye (Nszt.) | előnyös 1834 előnyösen [sz.] (Séda: NövPapTört. Előszó, 4) | előnytelen 1844 előnytelenebbnek (Nszt.) R: először 1372 u./ Elewʒewr ’elsőnek, először; előbb, eleinte | (zu)erst; erstens’ (JókK. 76) | előleg 1803 elö́leg ‹hsz› ’előzetesen | vorher, von vornherein’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. A priori a.); 1844 előleg ‹fn› ’előre kiadott v. az átvétel előtt kifizetett összeg | Vorschuß’ (Nszt.)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.), (AK.), (P.) il, (Szo.) ēla ’előre(felé)’; osztj.  (V.) ilə ’ua.’; finn esi, eden [birtokos eset] ’vminek az elülső, első része’; – ? jur. jīrtɁ, irɁ ’egyenesen, szemben’; ? čiri̮ ’-ban/-ben, -ra/-re, -tól/-től’; ? karagassz irnjadu ’előre(felé)’; stb. [fgr. (? uráli) *eδe ’hely, tér vmi előtt, előrész, elöl levő, elő-’].  ⌂  A szó belseji *δ > m. l hangváltozáshoz vö. →alszik, →fal² stb. A szó végi ő ~ ű ~ é (< fgr. *m) valószínűleg névszóképző. Egyes korai származékok az el-, ill. ele- tőből származnak. A későbbi származékok nyelvújítási alkotások. Az elő¹ ma főleg összetételekben és származékokban él.

☞ Nyr. 37: 440; EtSz. *el- a.; MSzFE.; TESz.; NyK. 88: 135; EWUng.→ egy-, el, elébe, elég, eleinte, eleve, ellen, elő-¹, elő-², előd, előtt, első, elv¹, név-UN UEW. № 129