elme A: 1372 u./ elmeÿeben (JókK. 9); 1380 k. elmí (KönSzj. 23.); 1416 u./¹ èlmembèn (BécsiK. 119) J: 1 1372 u./ ’lélek; lelkiállapot | Seele; Seelenzustand’ (↑); 2 1380 k. ’ész; értelmi képesség | Vernunft; Verstand’ # (↑) Sz: elmételen 1372 u./ elmetelenek ’ostoba, esztelen | unsinnig’ (JókK. 57) | elméjű [csak szókapcsolatokban] 1372 u./ elmew (JókK. 73) | elmételenség 1405 k. elmetelenſeg (SchlSzj. 1990.) | elmés 1416 u./¹ elmes [sz.] (SermDom. 2: 463) | elmésség 1416 u./¹ èlmėſſeǵgèl (BécsiK. 5) | elmél 1476 k. elmelle ’elgondolkozik, töpreng | nachdenken’ (SzabV.) | elmélkedik 1517 elmeelkevdevye [sz.] (DomK. 188) | elmélet 1815 Elmélet (Szily: NyÚSz.)

Bizonytalan eredetű, talán szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. |  ⌂  Egy -e képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése lehet; vö. →csöröge, →penge stb. A tő ismeretlen eredetű, összefügghet az →emlékezik szócsalád relatív tövével, amelyből ml > lm hangátvetéssel jöhetett létre. Ez az alaktani fejlődés azonban nem bizonyítható.  ⌘  Az elmélet nyelvújítási származékszó.  ⚠  Az →él¹ szóval való összefüggése, ill. szláv származtatása kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; TESz.; MNy. 70: 46; NytudÉrt. 88: 65; EWUng.→ elmefuttatás, emlékezik, könnyelmű, láng-, lét-