ellik² † A: 1211 ? Elleh [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ fel èllic [▽] (BécsiK. 307) J: ’〈lóra, kocsira〉 száll | besteigen 〈Pferd, Wagen〉’
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) tǟl- ’beül ‹csónakba›, ráül ‹lóra›’; osztj. (Vj.) jel- ’ua.’; zürj. (V.) se̮l-, se̮v- ’beül vmibe, ráül vmire’; – jur. t'ī- ’‹szánba v. csónakba› beül’; szelk. ti- ’ua.’; kam. ši- ’‹lóra› (fel)ül’; stb. [uráli *säle- vagy *sälke-: ’beül, beszáll vmibe, felül vmire’]. ⌂ A magánhangzós szókezdethez vö. →áll¹, →öl² stb. A szó belseji ll másodlagos nyúlás eredménye.
☞ Nyr. 39: 434; MSFOu. 58: 123; NyK. 65: 402, 66: 395; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 878