elképed A: 1815 elképedt [sz.] (Nszt.) J: 1 1815 ’〈arc〉 (félelmében) elsápad | (vor Schrecken) erbleichen’ (↑); 2 1822 ’megdöbben; meglepődik | bestürzt werden; überrascht werden’ # (Nszt.)
elképeszt A: 1847 elképpesztő [sz.] (Nszt.); 1887 elképesztő [sz.] (EPhK. XI: 129) J: ’megdöbbent, zavarba hoz | verblüffen’ #
Összetett szók. | ⌂ Az →el igekötő + képed ’megdöbben’, ill. képeszt ’megdöbbent, meghökkent’ összetétele. Az önálló szóként nem adatolt képed, ill. képeszt a →kép ’arc’ -d visszaható képzős, ill. -szt műveltető képzős származéka. A jelentések alapja, hogy az erős érzelmi benyomások, mint pl. a döbbenet, meglátszanak az arckifejezésen. ∼ Vö. még képéből kikél ’önmagából kikelt, felháborodott ‹mint arckifejezés›’ (1702: NySz. 1. kép a.); képedten ’döbbenten’ (1860: NSz.); képedez ’csodálkozik, ámul’ (1865: NSz.); stb.