elévül A: 1786 elévülhetetlen [sz.] (Nszt.) J: 1 1786 ’idejét múlja; elavul | überholt werden; veralten’ (↑); 2 1820 ’megöregszik | alt werden’ (Nszt.); 3 1843 ’bizonyos idő leteltével érvényét veszti 〈főleg jogi tekintetben〉 | verjähren 〈Rechtssprache〉’ (Nszt.) Sz: elévülhetetlen 1786 ’el nem avuló | nie veraltend’ (↑); 1861/ ’az idő múlására tekintet nélkül fennálló | unverjährlich’ (NSz.)
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. verjähren ’elévül’ [vö. ném. Jahr ’év’]. ⌂ A magyarban az →el igekötő + évül (< →év) összetétele; az utótag önálló szóként nincs adatolva. A szó gyors terjedése azzal magyarázható, hogy az elévül az elavul (→avul) palatális változatának is tekinthető. 2. jelentése elavult. ⌘ Nyelvújítási alkotás.