eleve A: 1055 ? eleuui (TA.); 12. sz. vége/ eleve (HB.); 1416 u./¹ èlèue (BécsiK. 12); 1416/² eleuè (MünchK. 50ra); 1495 k. eloͤue (PiryH. 1); 1630 Elévé (NySz.); 1772 elivé (NSz.) J: 1 1055 ? ’elöl 〈jelzői értékben〉 | vorne 〈in attr Funktion〉’ (↑); 2 12. sz. vége/ ’kezdetben; korábban | erstens, als erster; anfangs, zuerst’ (↑); 3 1299 ’előre; elő- | vorwärts; voraus’ (OklSz.); 4 1750 ’már előre | von vornherein’ # (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulat, az alapszó azonban bizonytalan. |  ⌂  Az eleve nagy valószínűséggel az →elő¹ ősmagyar kori *eleβ előzményéből keletkezett -é latívuszraggal. Azonban az is lehetséges, hogy az alapszó vagy az →elő¹ szó elé változata, vagy az elé ’előre’ (→előtt) határozószó. Ebben az esetben az eleve -é latívuszraggal (ill. annak ismétlésével) és hiátustöltő β (> v) hanggal keletkezhetett. Feltehetőleg a 3. jelentés volt az eredeti, a további jelentések ebből alakultak ki. – A mindössze egyetlen adatból ismert  eleuui  (↑) az →elő¹ adata is lehet.

☞ MNy. 22: 84; EtSz. *el- a.; Bárczi: TihAl. 50; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 292; EWUng.→ elő¹, előtt, elv²