elektromos A: 1789 électrumos (Nszt.); 1799 elektromos (NSz.) J: ’elektromossággal, villamossággal kapcsolatos | elektrisch’ #

Latin jövevényszó, magyar képzéssel. |  ⌂  Vö. lat. electrum ’termésállapotban előforduló, ezüstöt tartalmazó arany; borostyánkő’ [< gör. ἢλεκτρον ’ua.’].  ⌂  Végződése az -s melléknévszóképző. Kialakulásában a lat.  (tud.) electricus ’az elektromossággal kapcsolatos’ és esetleg a ném. elektrisch ’ua.’ is közrejátszhatott. A fizikában keletkezett jelentése azzal függ össze, hogy az elektromosság jelenségét kezdetben borostyánkő dörzsölésével idézték elő.  ∼  Idetartoznak: (R.) elektricitás ’elektromosság’  (1778: Nszt.), amely a ném. Elektrizität ’ua.’ átvétele a szóvég latinosításával; elektron ’az elektromosság elemi részecskéje’  (1911: RévaiLex. 2: 259).  ≋  A nemzetközi megfelelőkhöz vö. ang. electron; fr. electron; stb.: ’ua.’.  ∼  A lat. electricus magyarítására tett kísérletek: gyántás, tkp. ’gyantás’  (1777: Szily: Adal. 36); mennyköves, tkp. ’szikrázó, villanó’  (1808: Szily: Adal. 36); gerjedő  (1815: Szily: Adal. 36); stb.  ⌘  Nyelvújítási szó.  ∼  A (R.) electrom ’nemes ércféle’  (1416 u./²: MünchK. 42va) korábbi külön átvétel a latinból.

☞ MNy. 29: 117; TESz.; NytudÉrt. 93: 36; EWUng.→ elektro-