elegyít A: 1416 u./¹ èlègeitec (BécsiK. 257); 1456 k. egeleÿteni [sz.] (SermDom. 1: 297); 1508 elveǵeitemvala (DöbrK. 179); 1538 elegite ͫ (Pesti: Nomenclatura e1); 1568 oͤlgicz [ölgyít □] (NySz.); 1577–1580 oͤlegyeti (NySz.); 1604 Eleggyitoͤm (Szenczi Molnár: Dict. Commiſceo a.); 1692 egyvelíteni [sz.] (MonÍrók. 23: 474); 1786 Ögyítem (NSz.); nyj. őgyít (MTsz.) J: ’összekever, be(le)kever | (hinein)mischen’ Sz: elegyítés 1416 u./¹ èlègeiteſeto̗l (BécsiK. 189)
elegyül ∆ A: 1416 u./¹ èlègo̗ltètnéc [sz.] (BécsiK. 123); 1493 k. egyelwlth [sz.] (FestK. 150); 1533 elegywlwe megh [sz.] (Komjáti: SzPál. I5b); 1535 eloͤǵoͤleſnek [sz.] (Ozorai: Vit. N1a); 1568 oͤlguͤlt (NySz.); 1704 e./ egyveluͤlt (NySz.) J: ’(össze)keveredik, (össze)vegyül | sich vermischen’ Sz: elegyület 1416 u./² èlègo̗lètet ’keverék | Gemisch’ (MünchK. 106va)
elegyedik A: 1416 u./³ egbe elegettek [d-t] (AporK. 116); 1519 eg̋eledyk [▽] (JordK. 195); 1577 k. megh elegÿeodwen [sz.] (OrvK. 124); 1577–1580 oͤlgyoͤdnec (NySz.); 1603 egyuelednek (NySz.); 1685 vegyeledni [sz.] (EWUng.) J: 1 1416 u./³ ’(össze)keveredik, (össze)vegyül | sich vermischen’ (↑); 2 1772 ’ügybe, folyamatba bekapcsolódik | sich auf etw einlassen’ (Nszt.)
elegy A: 1508 elveǵǵel (DöbrK. 141); 1519 elegy (JordK. 34); 1527 egyeloͤſoͤk [sz.] (ÉrdyK. 73); 1533 eluoͤgi (Murm. 1605.); 1604 Ellegy (Szenczi Molnár: Dict. Indifferenter a.); 1672 egyveles (MNy. 10: 40) J: ‹fn› 1508 ? ’keverék | Gemisch’ (↑), 1763 ’ua.’ (Szily: NyÚSz.) | ‹hsz› 1513 ’vegyesen; keverten | gemischt; vermischt 〈als Adv.〉’ (NagyszK. 19) | ‹mn› 1576 ’vmivel kever(edet)t | gemischt; vermischt’ (SzT.)
A szócsalád alapjai, az igék belső keletkezésűek, de keletkezésmódjuk bizonytalan. | ⌂ Valószínűleg egy fiktív tő származékai. A tő ismeretlen eredetű. A végződések különféle igeképzők. E magyarázat szerint a v-s tő, ill. a szó belseji v-s változatok lehetnek az eredetiek. A további alakváltozatok ennek kiesésével keletkeztek; hasonló változáshoz vö. →falu, →zsálya stb. A szó belseji v vagy a tőhöz tartozik, vagy visszaható képző. Ennek megfelelően a végződés egyaránt lehet denominális és deverbális igeképző is. A magyarázat nehézsége, hogy a szó belseji gy eredete tisztázatlan. – Azzal is számolni lehet, hogy az igék az →egy ’egy ‹számnév›; hasonló, egyforma’ szóból keletkeztek az -l igeképzőhöz kapcsolódó további igeképzőkkel. A jelentésekhez vö. egyesül, egyesít (→egyes). Ebben az esetben az elegyít, elegyül, elegyedik alakok hangátvetéssel keletkeztek az eredeti változatokból. Ennek a magyarázatnak a legfőbb nehézsége a szó belseji v mibenlétének a tisztázatlansága.
Az elegy elvonás. | ⌂ Az igékből keletkezett, ezek kronológiájához mérten viszonylag korán.
A szócsaládhoz még | ⚠ Ugor kori egyeztetése kevésbé valószínű.
☞ EtSz. elegy a.; MNy. 54: 354; TESz.; Nyr. 108: 228; UEW. 67, 845; EWUng.→ egy, egyveleg, vegyítUN UEW. № 1750; UEW. № 125