elefánt A: 1395 k. elephant (BesztSzj. 1045.); 1405 k. elefanth (MNy. 37: 275); 1497 Lephanth [hn.] (SzapolyaiOkl. 269.); 1585 éléfánthoz (Cal. 355); 1736 elefántcsontból (SzT.) J: 1 1395 k. ’az ormányosok rendjébe tartozó legnagyobb szárazföldi emlősállat | Elefant’ # (↑); 2 1732 ’elefántcsont | Elfenbein’ (SzT. elefánt-fésű a.); 3 1840 ’szerelmesek bizalmasa; (felesleges) kísérő személy | Vertraute(r) eines Liebespaares; überflüssige Begleitperson’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. elephantus ’elefántcsont, elefántagyar; elefánt’ [< lat. elephas ~ elephans ’ua.’ < gör. ἐλέφας ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Elefant; fr. éléphant; stb.: ’elefánt’, a németben ’szükségtelen kísérő’ is.  ⌂  Az elefánt alakhoz vö. →ádvent, →angyal stb. A 3. jelentés német hatásra alakult ki.  ≁  Valószínűleg nem tartozik ide: 1113 Elefant  [hn.]  (Fejérpataky: KKOkl. 60), ill. 1278/ Elephanth  [szn.]  (MNy. 68: 176).

☞ EtSz.; TESz.; MNy. 68: 174, 70: 84; EWUng.→ elefántcsonttorony, elementum