eledel A: 1372 u./ eledelt (JókK. 27); 1416 u./¹ eledèlrè, èlèdèlt (BécsiK. 118, 18); 1585 éledel (Cal. 369.) J: ’étel, táplálék, élelmiszer, eleség | Speise, Lebensmittel, Nahrung’

Származékszó. |  ⌂  Az →él¹ ’táplálkozik, fenntartja magát’ ige ele- tőváltozatából keletkezett -del névszóképzővel; vö. viadal (→vív). Az alapszó hasonló jelentésű származékai: →élelem, →eleség.

D. Bartha: Szóképz. 86; TESz.; EWUng. él¹